Tegnap ismételten összeültünk a Vinoport Online Bormagazinnal, és a termelők által beküldött borokat teszteltük. Jegyzeteltem pár sort a borokról, és gondoltam megosztom veletek.

Első tételünk egy pezsgő volt a Bock Pincészettől, amely Marcell névre hallgat, a 2011-es évjáratból. Chardonnay és Pinot Noir szőlőfajtákból készült, tradicionális technológiával. Illatában és ízében egyaránt zöld almás, citrusos jegyek érezhetők. Kissé könnyedebb pezsgőnek mondanám. A gyöngyözése kifinomult, apró buborékokkal jelezte, hogy hagyományos technológiával lett készítve. A savai nem túl élénkek, és a lecsengése is viszonylag hamar eltűnik a szájban. 

Második borunk a Csányi Pincészet Teleki sorozatából egy rozé gyöngyözőbor volt. 2,5 bar-nak nevezték el, gondolom a palackban uralkodó nyomásról kapta a megnevezését. 2015-ös évjáratú a bor. Megjelenése hagymahéj színű, illatában kissé visszafogott, ízében pedig könnyed, eperre emlékeztető aromákat lehet kiérezni. A nyár elején lehetett "csúcsformában".

A harmadik és a negyedik borunkat a Boksay Pincészettől kóstoltuk. Először egy kéknyelű került a poharunkban. Világossárga színű, könnyed, visszafogott tételről van szó, számomra kissé magas savtartalommal. 
Hasonló karakterű a párja is, amely egy olaszrizling volt. Viszont itt már az illatában kivehető a banán, sárgadinnye. Ízében pedig lehet érezni egy kis hordóhasználatot. Mindkét bor évjárata 2015-ös.

Az ötödik tételünkkel már a vörösborok sora kezdődött, mely a Schieszl Pincészet 2013-as kékfrankosa volt. Sötét piros színű, földes, avaros, céklás jegyek az illatban. Ízében leginkább a meggy, ami kiérezhető. Élénk savak, hosszabb tanninosabb lecsengés. Igazi gasztrobor (magasabb savai miatt célszerű étellel fogyasztani) .

Szekszárdi bikavér volt a hatodik borunk a Szent Gaál Pincészettől.Szintén sötét piros színnel lehet jellemezni a bor színét. Beleszagolva a pohárba meggy, cseresznye, étcsokoládé, belekortyolva - az előbb említett jellemzők mellett - egy kis fűszeres, borsos sajátosság vehető észre benne. Közepes testű bor, a 2013-as évjáratból.

Számomra az est fénypontja következő hetes és nyolcas tételnél jött el. Az Eszterbauer Pincészet "Tüke" Bikavér 2012-es és 2013-as évjáratait kóstolhattuk össze. Mindkét bornál jellemző a mély bordó szín. A '13-as évjáratú "Tüke" illatában az étcsokoládé a jellemző, míg a '12-es évjáratnál már komplexebb - meggy, étcsokoládé, konyakos meggy - kombinációk érezhetőek. Kissé mediterrán jellegűnek is mondhatnám az ízvilágukat; összetett, érett zamatok kóstolhatók a nedűben.

Az utolsó tételünk egy olasz bor volt; Tenute Falezza - Valpolicella Superiore 2014. Szárított szőlőből készített borról van szó, ezért illatában előjön a mazsola és a szárított füge aromája. Intenziv illatok, gömbölyű tanninokkal.

Ráadás tétel: A Vinoport Online Bormagazin a tavaszi Tokaji Borárverésen vásárolt a Kvaszinger Pincészettől egy adott mennyiségű bort, méghozzá furmintot a Meszes dűlőből. Ez a bor fedezi majd a Borkollégium 2016/2017-es tanévjének az adott kategóriába sorolt mennyiségét. Aranyló sárga színű, ananászos, kammillás illatvilágú bor, zamatában a mineralitás jegyei visszatükröződnek. Karakteres, lendületben lévő bor, kiváló savszerkezettel.