Idén sem maradhatott ki az Etyeki Piknik a repertoárból. Így hát a barátokkal összebeszélve felültünk a tizenegynegyvenes Ikarusra, és elzötyögtünk Etyekre. Eleinte az idő nem akart kedvezni nekünk, de végül beadta a derekát, és a szikrázó napsütésben élvezhettük a borok frissességét és ételek ínycsiklandó zamatát. 
Az elmúlt egy év elteltével azt vettem észre, hogy Etyek lendületes fejlődésbe kezdett. Az Újhegyen az infrastruktúrát nagy mértékben korszerűsítették. A legjobban az újonnan épült macskaköves út tetszett, ezzel hangulatossá tették a Gasztrosétány. A külföldiek is szép számmal jelen voltak, akik nagy érdeklődést mutattak a magyar borok és a gasztronómia iránt. 
Nagyon jól esett a nyüzsgő nagyvárosból egy kicsit kiszakadni, és a szőlők között nagyokat enni, inni, beszélgetni, nevetgélni. De ezt láttam a többiek arcán is, hogy élvezték ennek a napnak minden percét. Akár így is mondhatnánk: dolce far niente - édes semmittevés.

Akit érdekelt, az betekinthetett a peszgőkészítés rejtelmeibe, vagy akár a szőlősorok között borkóstolón is részt vehetett. Kiváló kézműves sajtok kápráztattak el bennünket, melyekhez a remek etyeki savhangsúlyos borok hű társul szolgáltak. Na igen, és a grillkolbász fűszeres bagettben rozmaringos káposztával, a tépett malac házi lepényben ellenállhatatlan étel volt. Aki nem próbálta ki, az bánhatja. A borok mellett a helyi kézműves sörök is előtérbe kerültek. Szóval Etyek fejlődik, kutúrálódik. Valahogy ezt a színvonalat kellene követni az összes magyar borvidéknek, de reméljük ami késik nem múlik.