A bor és a zene manapság már nem létezik egymás nélkül. Ennek lehettünk száj- és fültanúi a szerda este megrendezett zenés borkóstolón, ahol a szekszárdi Pastor Pince borait kóstolhattuk és St. Martin kiváló improvizációit hallgathattuk.
Bevallom - St. Martin klasszikus, szép számait ismerve - egy csendes, komoly estére számítottam. Ennek ellenére egy fantasztikus, interaktív néha már szinte stand-upossá vált zenés borkóstolón éreztem magam.
A borokat Csizmadia Miklós borbíráló, borszakértő mutatta be a hangulatos Ínyenckert étteremben.
Pár gondolat a pincéről és a művészről…
A világjárta Juhász Tibor közel hét éve költözött haza Magyarországra, és megnyitotta saját pincéjét Szekszárdon. De honnan van a Pastor név? A borász sokat gondolkozott a névválasztáson, mivel a „Juhász Pince” kissé snassz lett volna a számára, és manapság már jó néhány borászat viseli ezt a nevet. Ezért a Juhász név latin megfelelőjét vette alapul, és így alakult ki a Pastor (ejtsd: pásztor) elnevezés. A boros palack címkéjét Kiss Miklós designer tervezi meg minden évben, amelynek a védjegye a címke oldalán található elálló PASTOR logó.
St. Martint szerintem nem kell senkinek, hogy bemutassam. A világhírű, és szintén világjárta szaxofon- és pánsípművészt. Aki szintén rajong a gasztronómiáért, és a borkultúráért is.
A kóstolón hat bort lehetett ízlelni, ezek közül az első egy friss, újbornak is mondható olaszrizling volt. Kellemes, üde, ropogós savakkal olyan igazi szomjoltó bor volt, ami fel is tűnt St. Martinnak. Elmondása és tapasztalata alapján, eddig bármelyik vendéglátó egységnél, hogy ha férfias bort szeretett volna inni, akkor mindig az olaszrizlinget ajánlottak neki. Nem akart hinni a szájának, hogy ilyen könnyed, gyümölcsös is lehet egy olaszrizling, mint amit ezen az estén kóstolt.
Az interaktív beszélgetés közben az is kiderült, hogy Amerikában számos magyar borral találkozott már, viszont kint nem fogyasztott belőlük, meghagyta az ott élők számára.
Minden bor után egy zeneszám hangzott el, szaxofon vagy pedig pánsíp közreműködésével.
Az olaszrizlinget egy szintén a 2016-os évjáratból való rozé követte. Szintén gyümölcsös, friss, málnacukros, könnyed bort kóstolhattunk.
Ezt követték a vörösborok. Egy reneszánszát élő siller szintén az idei évből. Utána egy – kékfrankosból, kadarkából, és cabernet francból álló – Birtok Cuvée következett a 2013-as évjáratból, a maga elegáns hordós érlelésével, és piros bogyós gyümölcseivel.Itt már oldott volt a hangulat az előadók és a közönség köreiben is. St. Martin szájából szóviccek hangzottak el Miklós felé, mint például az, hogy: „Miki, hogy nézünk Mi-Ki?!”
Az utolsó előtti tétel egy könnyed kadarka volt, az őrölt piros paprikás zamataival, ami egy szegedi halászlével párosulva igazi gasztronómiai élményt nyújtana. A kóstoló végére egy igazi szekszárdi cuvée – szekszárdi bikavér – került a poharunkba a 2013-as évjáratból. Ez egy igazi hízelgő, szerethető bikavér meggyes-csokis zamatokkal és kiváló tannin- és savszerkezettel.
Kiváló zenéhez csak is kiváló bor mehet, de ezt akár fordítva is írhattam volna.