A Top100 borkóstolónak nem is lehetett volna jobb helyszínt választani, mint a patinás Pesti Vigadót. Munka után én is felkerekedtem tehát, hogy megkóstoljam a tavalyi évben kiválasztott legjobb borokat.

Pár gondolat a kóstolóról…

A terembe belépve egyből egy vertikális kóstolóba keveredtem, méghozzá a Csendes Dűlő Szőlőbirtok jóvoltából – „úri bor, vagy a nemesek nedűje” szőlőjéből – a kéknyelűből összeállított sort lehetett kóstolni a 2012-es évjárattól kezdve a 2014-es évjáratig bezárólag. Nehéz ezzel a szőlőfajtával dolgozni, hiszen a kéknyelű női virágú, és a megtermékenyülése bizonytalan, viszont ha minden összejön, akkor nem mindennapi borokat lehet belőle készíteni. Megtudtam, hogy a Csendes Dűlőnél szimplán csak a kíváncsiság dönti el, hogy hordóba kerülnek-e a borok, vagy sem.                                                                                

Következő állomásom a Béres Szőlőbirtokhoz vezetett. A 2014-es Tokaji Furminttal kerültek be a Top100 legjobb magyar bor közé, amit bevallásom szerint meg is érdemeltek, hiszen ebben az évjáratban nagyon sok küzdelmen mentek keresztül - az időjárás viszontagságai miatt - hogy ez a minőség létrejöhessen. Ugyanígy elmondhatja magáról ezt a Homola Pincészet is, ők a 2014-es „Hajnóczy” Olaszrizlinggel debütáltak a Top100 magazinban.
Az egyik nagy várományosom a Büttner Pincészet volt, bevallom eddig keveset hallottam róluk. Nem is csoda, hiszen tavaly dobták be magukat a piacra a 2015-ös évjárattal, és nem is akárhogy. Többek között elég ritka fajtákkal is foglalkoznak, mint például az Úrréti, és a Vulcanus szőlőfajták. Nagyon lendületes csapat, és elmondásuk szerint ők IT borokat készítenek – nyugi, semmi informatikára ne gondoljunk - azaz törekednek az innovációra és a tradícióra egyaránt. A címkéken is látszik a letisztultság, és a borokban is ugyanez érződik. „Vagánykodásnak nincs helye” – hangzott el a beszélgetésen. A címkén található logó a családi címer klasszikus változata, amely egy tüzet okádó griffet ábrázol. Mondhatjuk, hogy ők is egy tűzokádó griff dinamizmusával haladnak a céljaik felé.
A másik pincészet, ami nagyon felkeltette az érdeklődésem, a Mikóczi Pincészet. Egy férj, aki úgy döntött, hogy kezelésbe veszi felesége örökségét, és egy családi pincészetet hoz létre Bátán. Kissé félve indultak el a szakma rögös útjain, de annál nagyobb sikerekkel kerülnek ki a boraik a pincéből. Látszik, vagyis inkább érződik a boraikon, hogy szívük-lelkük benne van. Talán ezért is fogott meg engem ez a kis miliő.

A parányi környezetből továbbhaladtam egy populárisabb világba, a Frittmann Borászathoz, akik a  Generosa 2015-ös borukkal kerültek be a kiemelkedő borok közé. A generosa szintén egy ritka szőlőfajta ezerjó és piros tramini keresztezése. Ami még a bornál is feltűnőbb, az a címkéje. Ezzel a „mesés” kivitelezésű címkével egy egész paletta jelent meg a borászatnál. A címkéken található figurákat egy francia művésznő tervezte. A Rosé Cuvée-n is hasonló címke szerepel, valószínűleg ennek köszönhetően felkapottabb lett a fiatalok körében, megugrott a forgalma a piacon – tette hozzá Frittman Péter.

Az egri borászatok közül az egyik nagy kedvencem a Tóth Ferenc Pincészet, ismertebb nevén Egri Borvár is jelen volt. Tóth Feri bácsi lányával, Katalinnal elég hosszasan beszélgettünk az est folyamán. A 77 éves édesapja a mai napig a borászat szőlészeti részével foglalkozik, nem adja ki a kezei közül ezt a területet. A kadarka a kedvenc fajtája, nevezhetnénk őt a „kadarka nagykövetének” is – mesélte Katalin. A boros címkéikben is van némi egyediség. Az alapsorozat mindegyikén egy szőlőtőke található a hozzá tartozó ábrával, pl.: a Pinot Noir címkéjén a szőlőtőke mögött egy hegy található, ami jelzi a szőlő származási helyét, jelen esetben az Eged-hegyet. A prémium sorozaton pedig az adott borhoz kötődő motívumot helyeztek el, pl.: Egri Bikavér Superior tételükön egy bikát, a Várvédő házasításon pedig Dobó István rajzolata látható.