Borvásárlás:Napjainkban már számtalan lehetőségünk van arra, hogy megvásároljuk kedvenc borainkat. Megtehetjük a beszerzést például egy hipermarketben, ahol manapság eléggé szép számban elterjedtek a minőségi borok, és jó pár helyen már külön vinotéka részleg van kialakítva a borok számára. 

A következő beszerzőhely – ami számomra a legszimpatikusabb – a borszaküzlet. Itt megfelelő szaktudású eladókkal tudjuk kiválasztani a számunkra ideális bort, ellentétben a hipermarkettel, ahol sajnos nincs ilyesmire lehetőség, vagy ha van, akkor is csak nagyon ritkán. A borszaküzletekben lehet válogatni az apró pincészetek "gyöngyszemeitől" kezdve az általánosan ismert borokon át egészen a legnagyobb borászatok boraiig.
Mai rohanó világunkban már lehetőség van az online borvásárlásra is. Ez egy kényelmes funkció a borok beszerzése terén, főleg ha már tudjuk, hogy milyen bort szeretnénk, hiszen akkor akár három kattintással megvehetjük a kedvenc nedűnket.

Tipp: Lehet akár egy 1250 Ft-os bor is kiváló a saját klasszisában, viszont lehet egy 9000-10000 Ft-os tétel is nem megfelelő a maga kategóriájában. Szóval ne higgyük azt, hogy a borsos árú borok mindig a legjobbak!

...ha már megvan a bor...

   Borok hőmérséklete: Nagyon fontosnak tartom a megfelelő hőmérsékletet! Nincs is rosszabb annál, amikor egy túlhűtött vörösbort, vagy pedig az ideálisnál magasabb hőmérsékletű fehérbort kóstolunk. Szóval ügyeljünk a borok optimális temperatúrájára!
Számomra korrekt hőfokok: A pezsgőknél a 7-8 °C-ot ajánlom (valaki a 4-7 °C-ra esküszik), ezt a hőmérsékletet gyorsan, és egyszerűen eltudjuk érni, egy pezsgősvödör, jég és víz elegyével. A könnyű fehéreknél már a 8-10 °C elegendő, mivel ezen a hőfokon kiérződnek a primőr jegyek, és a  megfelelő karakterek. Ezek általában reduktív technológiával készült borok (ezekről későbbi bejegyzésben lesz szó). Vannak a testesebb fehérborok, ezeket a típusokat kb. 9-11 °C-ra érdemes lehűteni, itt az oxidatív technológia a jellemző a borokra (erről a technológiáról is a későbbiekben lesz szó). A rozé és a sillerborokat a könnyű fehérekhez tudnám hasonlítani, szóval 8-10 °C-ra temperáljuk. A sillerboroknak 1-2 °C-kal emelhetjük a klímáját.
Jöjjenek a vörösek! A könnyebb vörösborok hőfoka 12-14 °C, a testesebb, érettebb vöröseknek pedig a 14-18 °C-ra tehető a fogyasztási hőmérséklete. Itt már nagyobbak a minimum és maximum temperatúrák közötti különbségek, ez a vörösborfajtától és érleléstől is függhet, hogy melyiket hány °C-on szervírozzuk. A desszertborok ajánlott fogyasztását 10-14 °C-ra teszem. Manapság már számos professzionális borhűtő van a piacon, amelyekben megfelelő hőmérsékleten lehet tárolni a kedvenc borainkat, fajtától függetlenül.
Tipp: Hűtsük a borokat 1-2 °C-al alacsonyabbra az említett értékeknél, mert kitöltéskor perceken belül ennyit emelkedhet a hőmérsékletük. Így amikor már kóstolni kívánjuk, addigra ideális lesz a hőfok.

...a hőmérséklet is rendben...

   Kezdjünk kóstolni: A palack bor felbontása után jöhet a várva-várt pillanat, a kóstolás. Mielőtt még belemennénk a borok élvezetébe, térjünk  ki egy picit a poharakra. Ma már számtalan pohártípus létezik a világon, melyeket kifejezetten a főbb szőlő/borfajtára gyártottak. De szerintem ez már egy picit túlzás. A fehér- és rozéboroknál, desszertboroknál egyaránt lehet alkalmazni a már jól bevált "fehérboros" poharat. Ez a fajta kissé keskenyebb, felfelé szűkebb, mint a vörösboros poharak. A vörösboros poharakból pedig a két legfontosabb fajtát kell megemlítenem: a burgundi, és bordói típusú poharakat.
Amikor a kóstolni kívánt bor már a poharunkban van három fő szempontot veszünk figyelembe.
Az első kritérium, a szín: A poharunkat a száránál fogva, kicsit ferdén tartva megnézzük a bornak a színét. Fontos, hogy a bor teljesen tiszta, és tükrös legyen. Ha valami rendellenességet észlelünk, pl.: fátyolosság, akkor a bor nagy valószínűséggel hibás és/vagy beteg. Már a látványból is nagyon sok mindent ki lehet deríteni a borról. A fehérboroknál a világos szín, a bor fiatalosságára, lendületességére utal, a sötétebb sárga színintenzitás pedig az öregségére. A vörösborokról ez pont fordítva mondható el. Ha élénkebb vörös színt tapasztalunk, akkor "zsenge" vörösekről beszélünk, ha halványabb, barnás-vörös színt észlelünk, akkor ez öregségre utaló jel.
A második szempont, az illat: Először szippantsunk a poharunkba egy jó nagyot, aztán "pörgessük meg", és szagoljunk bele még egyszer. Lehet érzékelni a két művelet közötti különbséget, miként a második szaglásnál intenzívebb illatok jelentkeztek. A levegővel érintkezve az illatanyagok jobban "kibomlanak", és élvezhetőbbé válik a borunk. Fontos teendő: ha egy öregebb vörösbort szeretnénk felbontani, érdemes a kóstolás előtt dekantálni. A dekantálás lényege, hogy a palack alján található üledéket elválasszuk a bortól. A másik funkciója a levegőztetés, amely segíti a bor megnyílását a fogyasztó előtt, és felszabadulnak az illat- és zamatanyagok.
A harmadik követelmény, az íz: Vegyünk a szánkba egy jó nagy kortyot, és kezdjük el ízlelgetni. Fontos, hogy a száj, és a nyelv minden részéhez eljusson a bor, hiszen csak akkor tudunk képet rajzolni a borról, hogy milyen is valójában. A nyelv hegye érzékeli az édeset, a két széle a savasságot, a nyelv hátsó része a keserű ízt. A szájüreg oldalsó részén tudjuk érzékelni a fanyar cserzőanyagokat, és nem utolsó sorban a garat közelében pedig az alkohol érzetét.
Ha lenyeltük a kortyunkat, akkor meg lehet állapítani, hogy az összetevők mennyire vannak egyensúlyban, és a véleményt lehet alkotni a borról.
Borversenyeken borbírálati lapokat vezetnek a bírák, amik többnyire 100 pontos rendszerben működnek.
Tipp: Egy palack bor (0,75l) körülbelül 6-8 jó adag bornak felel meg, ehhez hasonlóan töltsünk a poharakba! Az emberi szervezet délelőtt 10 és 11 óra között a legmegfelelőbb a kóstolásra.

                                                                                                                                Hasznos olvasást!